Mi a Kedvessel úgy gondoljuk, hogy bár sokan ezt szeretnék elhitetni magukkal és a környezetükkel, azért az ember az mégsem egy monogám faj. A szerelem a hormonrendszer boszorkánykonyhájában készül és bizony elmúlik. Ettől még szeretjük és tiszteljük egymást, sőt mi több, kívánjuk is, de azért tegyük a szívünkre a kezünket és teljesen őszintén valljuk be magunknak, hogy nem lehet összehasonlítani egy kapcsolat eléjén a mindent elsöprő vágyat és hogy ki sem akarunk mászni egymás karjaiból, azzal az állapottal, hogy a másik már nem újdonság, zajlanak a hétköznapok évek óta. Ha ránézek a Kedvesre, ugyanazt a veszélyes szemű, figyelmes pasit látom, akit sok-sok évvel ezelőtt, csak kicsit őszebb a haja és a szakálla, de már nem félek tőle, hogy hanyatt-homlok elmenekül a lakásból, ha megtudja, hogy mégsem vagyok olyan bájos, mint amilyennek az első hónapokban gondolt, mert már pontosan tudja, hogy tényleg nem vagyok az. De mégis itt van, mert úgy gondoljuk, hogy nekünk együtt jó élni. A szex az más tészta. Vannak olyan vágyaink, amiket nem tudunk együtt megélni és van az az iram, amit 20 éves kor után egy férfi nem bír 😊
Imádom azt látni a férfiak tekintetében, hogy itt és most azonnal meg akar dugni, fel akar falni. Ezt már a Kedves szemében nem veszem észre, de ő sem látja az enyémben, de nem azért, mert nincs ott, hanem mert már nem mindig van szemünk észre venni. Egy új partner mindig izgalmas, sőt izgalmasabb, mint a régi. Egy ideig. Nekem kb 4-5 együttlét a szintem, aztán kicsit megunom, hacsak nincs benne valami plusz.
Néha különböző fórumokon vagy csoportokban szóba kerül a nyitott házasság és akkor mi ezt fel is szoktuk vállalni a Kedvessel és akkor sokszor jönnek a kommentek, hogy mi már nem is szeretjük egymást. Úgy, mint az első 1-2 évben valóban nem, de 10-20-30 év után senki sem és ez teljesen természetes. DE! Senki se merje megkérdőjelezni az érzéseimet. SZERETEM A KEDVEST!
A nyitottabb érdeklődők rögtön azt kérdezik, hogy de mi van, ha szerelmesek leszünk? Semmi! Elmúlik. Útálok szerelmes lenni, megváltozom, kifordulok önmagamból. Az addig vezető út izgalmas és bizsergető, nem hülyít meg teljesen, azt szeretem. Aztán átbillen és igyekszem túllenni rajta. Olyan még nem volt, hogy a férfi vagy a Kedves marhuljon meg jobban. Ha lesz, majd kezeljük azt is.
