Volt már olyan pillanatod, amikor a világ megszűnt létezni? Amikor minden érzelem, gondolat, és minden egyes izomrostod egyetlen, mindent elsöprő élménybe sűrűsödött? Ez az, amit én csak „fasztransznak” hívok. A szó kicsit nyers, de találó. Egy olyan extázist ír le, ami után az ember néha összezavarodva ül, és azt kérdezi magától: „Ez most szerelem volt? Vagy csak a hormonok játszanak velem?”
Azt hiszem, mindannyian átéljük ezt az érzelmi-hormonális káoszt valamilyen formában, de az, hogy mit kezdünk vele, már rajtunk múlik.
Csak egy régebbi személyes példa: A háttérben gondosan megválasztott zene szólt a szexhez… Az érintések pontosan ott találtak célba, ahol kellett, a pillantásokban pedig valami cinkos összhang bujkált. Már korábban is voltunk együtt – nem először történt meg ez köztünk, és mindig volt benne valami mélyen emberi, valami, ami több puszta vágyakozásnál.
A szeretkezés egyszerre volt gyengéd és szenvedélyes, mintha minden mozdulatunkat egy láthatatlan karmester irányította volna. Éreztem, hogy nem csak a testünk kapcsolódik, hanem valami szavakkal megfoghatatlan – egyfajta ritmus, amelyben teljesen jelen voltunk. Az extázis után ott feküdtünk egymás mellett, a zene lassan elhalkult, és a csend is valahogy megtelt velünk. Ő rám mosolygott, elmerültünk egymás tekintetében és csak arra gondoltam: „Ez több, mint egyszerű vágy. De mi lehet ez?”
A „fasztransz” számomra nem csupán pillanatnyi. Néha olyan, mintha kicsit mélyebbre hatolna: az érzelmek, az egymásra figyelés és az együttlét kölcsönös tisztelete teszi tartalmasabbá, mint egy gyors, elszigetelt kaland. Nem csak a testek játéka – inkább egyfajta közös áramlás. De mégsem az, amit szerelemnek hívnék.
A szerelem az, amikor nemcsak az ágyban, hanem az élet minden apró rezdülésében összefonódtok. A szerelem az, amikor együtt nevettek egy rossz viccen, vagy amikor a másik fáradt arcát látva is csak arra gondolsz: „Ő az enyém, és én az övé vagyok.” A „fasztransz” ennél egyszerűbb. Intenzív, csodálatos és mélyen kielégítő, de nem épít hidat két élet között. Olyan, mint egy hullám, amely felkap és elragad.
Az, amit együtt megéltünk, olyan volt, mintha a világegyetem megállt volna egy pillanatra, hogy helyet adjon kettőnknek. Nem nevezném szerelemnek, de valami olyasmi volt, amiért hálás lehetek. Mert a „fasztransz” is több lehet puszta vágyakozásnál: egy-egy ilyen pillanat megmutatja, hogy az intimitás mélységének is megvan a maga szépsége. Csak ne várj tőle többet, mint amire képes – hiszen a szerelem, az már egy másik dimenzió.
Nagyon hasonlóak és épp ez a legjobb és a legrosszabb is bennük egyszerre, de ha a gondolataimban is ott van – és nem a vágy, hanem valami mélyebb miatt –, akkor talán többről van szó. A szerelem ott kezdődik, ahol a „fasztransz” véget ér.
De ez nem mindig ilyen egyszerű. Az egyik pillanatban még azt hiszed, csak egy éjszakáról szól, a következőben meg azon kapod magad, hogy hiányzik, amikor nincs ott. Néha a „fasztransz” lehet egy ajtó, ami a szerelem felé vezet. Máskor viszont csak egy epizód, amit élvezni kell, és elengedni.
Azért nehéz a dolgod, mert a hormonok imádnak összezavarni. Amikor szex közben oxitocin árasztja el az agyadat, az a hormon, ami egyébként a kötődést is erősíti. Ezért történhet meg, hogy egy forró éjszaka után úgy érzed, mintha valódi érzelmek kötnének a másikhoz. Ez nem hazugság, de nem is mindig valóság. A „fasztransz” a pillanat művészete – magával ragad, elhiteti veled, hogy a világ közepén állsz, de reggel, amikor a nap felkel, sokszor csak egy emlék marad.
Azt hiszem, a szerelem és a „fasztransz” nem ellenségei egymásnak. Mindkettő a maga módján különleges. A lényeg, hogy tudd, mit akarsz, és merj őszinte lenni magaddal. A „fasztransz” lehet a boldogság egyik forrása. Egy nyitott házasságban mindig van helye a „fasztransznak” és biztos van ennek férfiakat érintő változata is, csak tudni kell helyén kezelni a dolgokat és őrizni a tüzet az alap kapcsolatban. Egy rosszul működő kapcsolat kinyitása egyenes út a katasztrófába, miközben két nem monogám ember biztos szerelmében nem okozhat kárt egy kis megbolondulás. Ha az ember lánya olyan nehezítő körülményeknek teszi ki magát, hogy a külső kapcsolat udvarolhat, akkor kell igazán észnél lenni és közben élvezni a kényeztetést és a figyelmességet.
Öveket becsatolni! Izgalmas utazás következik!
